A felsőfokú vizsga nem sikerült. Ezt vártam, egyáltalán nem voltam meglepve. Legalább ingyen volt, tapasztalat volt.. És mindig van következő alkalom!
Hihetetlen összevisszaság jellemezte az utóbbi időszakot, a felvételi procedúra nem kicsit volt bonyolult. Végül az 5 kiszemelt helyből csak 4-re jelentkeztem, a maradék 1 (Sungkyunkwan) interneten való "fizess, aztán megírhatod az önéletrajzodat 1 óra alatt koreaiul" stílusú jelentkezési lapja nem nyerte el a tetszésemet.. Az összes helyemre felvettek. Gondoltam, nem lesz itt semmi nehézség, hiszen úgyis mindig a Kyunghee-ra akartam menni (azaz maradni ott, ahol a nyelvtanfolyamot is végeztem). Ahá. Csakhogy én még soha (!) nem oda mentem, ahova eredetileg szántam magam, ezzel számolnom kellett volna most is. Kb 1 hetes önmarcangolás és családtagjaim sűrű zaklatása után meghoztam a döntést: Seoul National University. A legnagyobb, a legnevesebb, a leg-... Mert szeretem a kihívásokat.. (gondolom. valamivel csak indokolni kell egy ilyen merész öngyilkossági kísérletet)
Miután leadtam a végleges válaszomat -se szakirány, se egyetem váltásra nincs lehetőség ezután- kiderült, hogy a szakom (Clothing&Textiles) első évben az alapozó tantárgyak erejéig össze van vonva a "kajásokkal" (Food&Nutrition). Erről persze a tájékoztató könyvben egy árva hang nem volt. És ennek köszönhetően most egy évig tanulhatok biológiát, kémiát, matekot, statisztikát és egyéb gyönyörűségeket. Nem baj, nézzük a jó oldalát: kapok még egy lehetőséget az élettől, hogy megszeressem a természettudományokat. Koreaiul persze.
Ami borzasztóan nehéz: nincs egy konkrét valaki, aki hivatalosan a segítőm lenne, akihez fordulhatok, ha bármi baj van, ha nem értek valamit. Mindent pontosan úgy kell csinálnom, mint a koreaiaknak, csak persze a nyelvi akadályok miatt ez így nem fair. Meg azért se, mert ösztöndíjas diákként rám egészen más szabályok vonatkoznak, amikről általában nem tudnak a tanárok, se az, aki az irodában ül és az összes diák ügyeit intézi. Se én, mert ugye az információáramlás változatlanul "tökéletes". Ma derült ki, hogy egy fontos e-mailt nem kaptam meg 2 héttel ezelőtt, ha nem visz a véletlen pont ma a OIA-ba (Office of International Affairs), akkor a márciusi ösztöndíjamat nem 7-én, hanem csak 13-án utalnák. Így van reményem, hogy nem halok éhen a következő fizetésig, és a tankönyveimet is meg tudom venni időben -ezen a héten az első órákon még csak 20-30 perces megbeszélések voltak, milyen a számonkérés, hogy lesznek az órák, milyen könyvet kell venni, stb..
A kollégium.
Ilyen apartman-szerű helyre kerültem, 1 "lakásban" (talán a blokk jobb szó rá..) van 3 kétágyas szoba, 1 nappali és 1 fürdőszoba, az utóbbiakat a 6 ember közösen használja, és takarítja (takarítaná..). Konyhánk itt sincs (DE! március közepétől állítólag lesz, most építik), a 2. emeleten a kijáratnál van egy mikró, meg egy víztisztító (a csapból nem iszunk, mert rossz ízű), amiből nem jön melegvíz. Ez nagyon kellemetlen, de ma a szobatársam írt a koli honlapjára, remélem megcsinálják hamar.
A szoba sokkal kisebb, mint az előző helyemen. De nem rossz, otthonosan berendezkedtem, és a napom nagyobbik részét úgyis kint töltöm. Az egyik koreai tanárom mondta még, hogy nem jó az, ha az ember túl kényelmes helyen lakik, mert akkor nem lesz kedve/oka kimozdulni :)
Nincsen kulcsunk, a bejárati ajtó és a hálószobák ajtajai is számkóddal nyithatók. Az egyetlen kellemetlenséget az okozza, hogy itt nem kaptunk párnát és takarót. Párna nélkül még tudok aludni, azzal semmi gond, de a második éjszaka valamiért sokkal hidegebb volt, meg is fáztam kicsit (a repülőről véletlenül magamal hozott takarócska elég vékony..) Na de sebaj, hétfőn jön a pénz, lesz könyv, lesz takaró!
A szobatársam koreai, nagyon aranyos! Sarang-nak hívják, ez csak jót jelenthet a későbbi kapcsolatunkra nézve :D A szomszéd szobában lakik még egy kínai cserediák, nem beszél koreaiul. Ő volt a legközvetlenebb velem. A többiek mind koreaiak. Jó kis társaságnak tűnik, ma költözött be az utolsó lány, szóval mind a hatan megvagyunk :)
Az ismerettségekről röviden: amennyire elhagyatottnak éreztem magam tegnap (az első igazi nap volt a beköltözés után), annyira megkönnyebbültem ma. A szaktársak jófejek, segítőkészek, és nem unják a kérdéseimet. Ma együtt ebédeltem egy felsőbbéves sráccal, kajaszakos, tegnap futottunk össze az irodában, azonnal telefonszám csere, megmutatta a könyvtárat és a könyvesboltot meg egy rövidebb utat a kolihoz. És nagyon türelmes velem. Megtartom :D
Órán találkoztam azokkal a lányokkal, akiket az első orientáción ismertem meg, és új barátot is szereztem (neveket nem írok, nagyon sok, nagyon hasonló, és én sem tudtam még mindet megjegyezni). Az a lány is kajaszakos, együtt vacsoráztunk (ez így nekem nagyon jó, ugyanis hajlamos vagyok kihagyni étkezéseket, vagy csak egyszerűen elfelejtek enni, ha nincs ott még valaki, akivel együtt "kell").
Még nem volt időm körbefotózni a kampuszt, csak a koliról meg a szakom épületéről van képem.
Gwanaksa kollégium. Ebben a nagy fehérben lakom, sajnos az a szárnya pont nem látszik az épületnek.
Ebben a szép új épületben (tavaly fejezték be az építését) van a kajaszak, meg a ruhaszak, meg még másik kettő, ami számomra teljesen érdektelen :D
(Faculty of Human Ecology)
A 222 másik oldala. A belógó csücsök pedig egy múzeum. És túl sok a kocsi :(
Szia! Nagyon érdekes a blogod! Egyetlen dolgot hiányolok, nem találtam olyan bejegyzést, ami arról szól, hogy tulajdonképpen hogyan kerültél ki Koreába. Én is szeretnék kint tanulni, de eddig egyetlen ösztöndíjat találtam, de arról is lecsúsztam, mert elmúltam 21 éves. Ha lesz egy kis időd, írnál róla egy kicsit, hogyan találtál ösztöndíjat, mik a feltételek, stb. Nagyon megköszönöm, ha fordítasz rá időt. Sok sikert a továbbiakban is!
VálaszTörlésSzia Ditti!!!! Yeiii, végre uj bejegyzés!
VálaszTörlésTök izgi még igy olvasva is, képzelem, hogy megélve milyen lehet! GRATULÁLOK! Bent vagy Korea legnevesebb egyetemén! Atyavilág! Sokan nem is gondolnák, hogy e mögött milyen sok munka van! (Sajna senkinek nem nyujták tálcán az ilyen nagy lehetöségeket!!)
CSak igy tovább és csak légy türelmes magaddal szemben, biztos nagyon nehéz lesz, de ha nem is lesznek egy darabig szuper jó eredményeid akkor sincs semmi!....csak csináld a saját tempodban a dolgokat, és tartsd meg a jó humor érzékedet! Türelem, sztem tök jó lesz!:D PUSZI!!!
Gratula az új sulihoz :). Szép helyen van az SNU, Kwanaksan nagyon klassz kis hegység Szöulon belül. (én sem panaszkodom, én sulim is hegyoldalban van) Sok sikert továbbiakhoz!!!:)))
VálaszTörlésKedves Névtelen!
VálaszTörlésAjánlom figyelmedbe az április 9-i bejegyzésemhez írt hozzászólásokat. Hogy ennél bővebben nem írtam az ösztöndíjról sehol, az nem a feledékenységem miatt van, nem is azért, mert nem szeretnék róla írni. Remélem értjük egymást..
Orsi, Évi: köszönöm :)
VálaszTörlésSajnos nem igaz, hogy nincs semmi, ha nem lesznek szuper eredményeim. Ha nem teljesítek egy bizonyos szint felett, akkor hazaküldenek.
Tudom, nálunk is így megy. Ha már "C" körül van az átlag, akkor is figylmeztetés, nem beszélve az az alattiról... Eleinte én is féltem, nekem is voltak nehézségeim, de végül mégiscsak nem volt annyira húzós.
VálaszTörlésŐ. Én mondjuk nem értem, hogy ti mit értetek egymás szavai között, de mivel a Koreába került magyarok hajlamosak a titkolódzásra, nem is firtatom. Biztos valami kéz a kézben... Meg mivel amúgy sem megyek ösztöndíjra, tehát rám nem is vonatkozik.
VálaszTörlésAmúgy gratulálok, hogy felvettek koreai főegyetemre. Rossz a vezetékes víz? Fogyasztásra alkalmatlan?
Kal-Cit:
VálaszTörlésMég mielőtt te és mások is félreértik, nincsen itt semmi kéz a kézben. Annyit elmondanék, hogy rettenetesen meg van kötve a kezem, otthon ti azt el se tudjátok képzelni, mennyire. Nem írhatok le akármit, mert ellenőrizhetnek (részben emiatt is ritkulnak a bejegyzések. szándékosan nem írok olyankor, mikor nagyon rossz passzban vagyok, nehogy olyasmi szaladjon ki, aminek nem kéne). Bár én "csak" tanulni jöttem ide, felelek az országunk imázsáért is. Volt már rá példa, hogy valaki miatt megszüntették a magyarok számára fenntartott helyeket egy másik prorgamban. Gondolom a tömött sorban koreai ösztöndíjra várók nem örülnének annak, ha miattam kéne lemondaniuk a külföldi nyelvtanulás lehetőségéről.
A koreai vezetékes víz ez egyik legtisztább a világon, és lehet inni nyugodtan -ellentétben a közhiedelemmel. Viszont a belekerült tisztító és feltőtlenítőszerek miatt az íze nem jó, a nagyvárosokban inkább palackozott vizet isznak, vagy pedig vízszűrő berendezést használnak.
Meg kell gondolnunk, mit írunk le... Sajnos volt példa már, nem közvetlenül, de olvastam már. pl. a facebook esetén is: azért rúgtak ki egy valakit a munkahelyéről, mivel kiírta, elege van a munkahelyéből, főnökéből, egy rossz pillanatban. Pedig néha nekem is nyelvemen (ujjegyemen :) )lenne hasonló, egy-egy rossz vagy épp örömteli pillanatban... Csakhát nem lehet.
VálaszTörlésÖrülök,hogy hírt adtál magadról.Ha nem viszonyulsz ellenszenvvel a reál tárgyakhoz nem lesz nehéz dolgod.Hátha sok praktikus ismeretet oktatnak.Szerintem ma a világnak abban a részében is, a vélemény szabad. Vannak viszont olyanok amik nem illők,pl. a vendéglátót pocskondiázni és Hazánkat sem való áztatni.Másról szerintem bármiről lehet írni,amiről az ember akar. S hogy miről akarsz,az kizárólag a te döntésed.Ebben nem befolyásolhat senki. Nem kell félni valami állandóan a fej felett lebegő rémtől, aki az ember minden lépését figyeli.Ez egy rossz beidegződés! Az a tapasztalatom, hogy baj akkor szokott lenni, ha valaki rendszeresen, vagy súlyosan megsérti a fogadó ország írott szabályait/törvényét.Valószínű, egy olyan fejlett technikájú országban,mint Korea az emberek biztonsága érdekében a legkorszerűbb eszközöket is bevetik,így hamarabb lebukik az, aki megsérti a törvényt. Aki szabálykövető életmódot folytat azt nem érheti bántódás.
VálaszTörlésHm. Ez érdekes. Úgy látszik hideg idő van arrafelé, északi szelek fújdogálnak.
VálaszTörlésGyula: Próbálok így hozzáállni a reál tantárgyakhoz, akarattal mindent lehet. A tanáraink pedig jók, remélem sok hasznos dolgot tanulok majd tőlük.
VálaszTörlésNem hiszem, hogy rossz beidegződésről van szó, nem vagyok paranoiás. Csak vannak dolgok, amikről nem beszélhetek. Általában ennek 2 oka van. 1: megkértek rá, hogy ne, 2: semmi jó nem származna belőle. Én ösztöndíjat senkinek nem tudok adni, a Koreába jutás tuti receptjét sem. Az egyetlen dolog, amit tehetek, úgy élni és tanulni itt, hogy a koreaiak rájöjjenek: érdemes a magyaroknak fenntartani azokat a helyeket, mert jól tanulnak, megérdemlik.
És nem sejtem, hanem tudom, hogy minden lépésemet figyelik. Nekem nem kell törvényt sértenem ahhoz, hogy a hazafelé tartó gépen találjam magam.
Nem volt egyszerű idáig eljutnom, és vannak otthon barátaim, akik a többedik pályázatukat adták le, hogy kijöhessenek (nekem se ment elsőre..) Ha nem hozom azt a színvonalat, amit itt tőlem elvárnak, elsősorban nekik teszek keresztbe. Mivel nem rohangálnak magyarok ezrével errefelé, nagyon kell figyelni arra, mit tesz és mond az ember. Itt én vagyok A magyar. Amilyen én vagyok, biztos olyan a többi is. Errefelé is szeretnek általánosítgatni..
Szia Dit! :) De jó, hogy írtál! Olyan büszke vagyok Rád!! (persze ez mindig igaz, nem csak akkor ha éppen írsz:D) Remélem minél hamarabb lesz párnád, takaród, azért mégis kényelmesebb úgy.. ;) sok puszi:** hugi1
VálaszTörlésMegértem, nálunk is ez van. Ez az "én vagyok itt a magyar" -rám is igaz :D! Egyszer én is majdnem elszúrtam az elején, de sikerrel kiküszöböltem a csorbát. Nem volt könnyű, de sikerült.
VálaszTörlésDe van jó dolog is. Kolesz előtt sportpálya, amit kihasználok. Tuti azt gondolják belőlem kiindulva, hogy sportos nemzet a magyar :D!
Szóval megértem ezt a fajta "paranoiát", nekem is van pár ilyen félelmem. Próbálom magamból a maximumot kihozni, mást nem tehetek.
VálaszTörlésSok sikert a tanulmányaidhoz! :))))Tényleg nem semmi, hogy koreaiul tanulod mindezt (biológia, kémia stb... nekünk angolul megy az oktatás)
de hát most mondom, hogy nem paranoia!! :D
VálaszTörlésa tetteimet nem a kicsapatástól vagy a hazaküldéstől való félelem irányítja. elsősorban magamnak szeretnék megfelelni, ezen semmi nem változtat. másodsorban szeretnék jó benyomást kelteni, de ezt sem kényszerből. csak azért írtam le a fenti tényeket, hogy lássátok, miért nem lehet másképp. néha bele kell menni mindenféle idióta koreai játszmába, feleslegesen bonyolult köröket kell végigfutni, ezek okozzák a nehézséget. ez viszont megoldható egy adag alkalmazkodókészséggel, nyitottsággal. (amitől persze semmi nem lesz könnyebb, de inkább nevessünk a helyzetkomikumon, mint sírjunk, hogy miért nem lehet másképp/egyszerűbben/logikusabban..)
haha, a kémia az egy vicces történet! a tankönyv és a vizsga angolul van, az előadás koreaiul. jobban örülnék, ha választana EGY nyelvet a bácsi, mivelhogy nekem egyik sem az anyanyelvem, félő, hogy mindig a másikon jut majd eszembe ami kell.. :D
Hát lányok ti igazán nemzettudatos személyek vagytok. Engem nem tudom hogyan érintene a helyzet, hogy ha egyedüli magyar lennék. Nem biztos, hogy annyira izgatna, mit gondolnak rólam, mint magyarról.
VálaszTörlésGondoljanak amit akarnak. A magyarok többsége úgysem olyan, mint én - nem is biztos, hogy olyan jó, ha azt hiszik, rám hasonlítanak. :)
Huhh,jó hosszú poszt lett! :D
VálaszTörlésGrat az új sulihoz:) Remélem a továbbiakban is jól fog alakulni a sorod, és jól érzed magad =)
Lenne egy kérdésem: mit takar a Clothing&Textiles szak?
@Ditti és Évi: azt hiszem értelek titeket. Nem könnyű egy más kultúrájú országban harmonikusan létezni.Addig érdeklődéssel figyelnek, míg azt nem látják, hogy a saját szokásaid szerint kívánsz élni, és akkor egyszer csak azt folyamatos konfliktus helyzetben érzed magad.Nem beszélve arról ha ellenségesen nyilvánulnak meg.Valóban jó, ha figyelmesek vagytok!
VálaszTörlésGyula, lehetek őszinte, én a magyarok között sem törekszem a beilleszkedésre. Nyilván ott sem törekednék erre. Lehet, hogy nem szeretnének.
VálaszTörlésGyula: hajjaj, saját magammal is folyamatosan konfliktusban vagyok :)
VálaszTörlésKal-Cit: Az eddigi hozzászólásaid hangneméből süt, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólad mások. Ha a fentiek alapján arra jutottál, hogy túlteng a nemzeti öntudatom, vagy félek attól, hogy nem zárnak a szívükbe, akkor nem tudsz olvasni. (mivel a barátaim többsége magyar, érthetően nem mondjuk a németek ösztöndíj lehetőségeiért fogok kampányolni...)
Valószínűleg én sem vagyok egy átlagos magyar, ha az volnék, nem lennék itt. Viszont a két kezemen nem tudom megszámolni, hányan mondták már nekem, hogy ha tehetik elutaznak majd Magyarországra, mert szeretnék látni a helyet, ahonnan én -az egyetlen magyar ismerősük- származom. Nemzeti öntudat ide vagy oda, az ilyen dolgok jólesnek. Nem akarok semmilyen más témát idekeverni, hiszen ez nem egy vitafórum, de úgy érzem, a pozitív kampány csak jót tehet nekünk, ha megnézzük, hol állunk világszinten akár gazdasági fejlettségben, akár kulturális, vagy éppen politikai szempontból.
Joji: A MOME textiltervező szakához tudnám hasonlítani. Ruhák és anyagok tervezését, készítését tanuljuk.
Ditti. Jól van na. Én nem bántalak téged, csak beírom azt, amit gondolok. Sőt, ha kívánod, nem írok többet. Végeredményben semmi értelme, hogy rossz hangulatba döntselek, stb.
VálaszTörlésGratulalok a felvetelihez, kitartast es sok-sok uj baratot kivanok ;-) b.
VálaszTörlésKedves Kal-Cit, vedd már észre: túlzásba estél. Ez nem a Te blogod.
VálaszTörlés(Bocs, Edit. Máskor nem teszem.)
Kedves Mam. Miért estem túlzásba??? Mert kérdeztem? Azt sem szabad? Töröljetek ki, van rá lehetőség.
VálaszTörlésAzt meg végleg nem értem, hogy miért gond, ha kifejtem, hogy nem kell a lánynak annyira paráznia - szerintem.
Ne legyünk már totál paranoiásak. :)
Boldog Nemzetközi Nőnapot!
Puszi!
KALCIT
Kedves Ditti,
VálaszTörlésMár régóta követlek, írni csak most láttam jónak; ez egy jeles esemény, életed egyik szép fejezete, úgyhogy én is csatlakozom a gratulálók sorába:) Szép szakot választottál, az én szívemhez ez nagyon közel áll:) Lehet a végén koreai-magyar divattervező leszel?:)
Ami a beilleszkedést illeti; csodállak és ezt teljes szívemből mondom; egy más...európai, vagy akár amerikai kultúrába is nehéz a beilleszkedés, ha a saját hazád törvényeivel élsz, nemhogy Ázsiában. Én most kezdtem el a japánt, de a koreai is foglalkoztat, igyekszem először feltérképezni a lehetőségeimet majd azután döntést hozni; rengeteg blogot olvastam végig...itt-ott élő diákok, már házas emberek írásait, de a szívem mindig összeszorul és megrémít az egész kultúra, mert bár szép kívül, de belül talán annyira nem.
Sok sikert kívánok a továbbiakhoz, erőt,kitartást és minden mást ^^
Puszi: Ada
Kedves Ada!
VálaszTörlésKöszönöm a jókívánságokat! Hogy mi lesz velem később, azt innen még nem látom, de tény, hogy nagyon érdekel a tervezés, meg minden, ami ruhákkal, anyagokkal, színekkel kapcsolatos.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartottam kicsit se attól, mi vár rám itt, hiszen a kultúra tényleg nagyon különbözik mindentől, amit eddigi életemben megtapasztaltam. De minden éremnek két oldala van: a magyar/európai mentalitásnak szintén van olyan része, amit nem szeretek, amitől viszolygok, amitől menekülnék.. Aztán ott van még az is, hogy a saját belső vívódások elől a világ másik felén sem találunk menedéket, ami belül van, azt bizony cipeljük magunkkal. Ezért van az, hogy itt pontosan ugyanúgy, mint otthon, vannak jobb és rosszabb, érdekesebb és unalmasabb napok. Emberek, akik nagyon közel állnak, és mások, akiket nem lehet kibírni.
Volt már olyan időszakom, mikor mindenből elegem volt, ami koreai. De az itteni barátaimat akkor is barátnak tekintettem, és biztosan tudtam, hogy ez az érzés is elmúlik egyszer.
Csak bátorítani tudok mindenkit, aki ekkora ugrásra készül, szerintem nagyobb az élmény, mint a közben adódó kellemetlenségek. A határainkat nem csak feszegetni, átlépni, hanem kellő nyíltsággal tágítani is tudjuk, hogy még több minden férjen bele, és ez egy csodálatos dolog!
Szia Ditti, Hogy s mint? Képzeld nemrég jött a zenekarunkba egy koreai bőgös srác (prágában tanult), tök jófej, és nagyon tehetséges...meséltem neki rólad, és arról hogy épp felvettek a Seoul National University-re... Mondta, hogy hű az nem semmi..., oda szinte csak zsenik járnak! Mondtam neki, hogy tudom:))))
VálaszTörlésPussz Orsi
Szia Ditti!
VálaszTörlésJó, hogy megint "előkerültél"! Gratulálok a szép eredményekhez, lehet, hogy az elején nehéz lesz ez a sok reál tárgy, de a szakos tárgyak biztosan kárpótolnak majd!
Puszi, Anna
egyáltalán nem ismerlek titeket, de olvasok pár koreás blogot.
VálaszTörlésmost érzem úgy először, hogy kommentelnem kell.
Ditti, Évi, mindenki, van, aki felfogja, amit írtatok:D
hajrá:)
(remélem, egyszer én is leszek arrafelé A magyar)
Greetings from USA! Your blog is really cool.
VálaszTörlésAre you living in Ireland?
You are welcomed to visit me at:
http://blog.sina.com.cn/usstamps
Thanks!
Ditti el meg Koreaban? Jo lenne tudni valamit Rolad...
VálaszTörlés